Eve Nagel

1990 07. 08.

Freiburg, Baden-württemberg

Germany

Miért pont Magyarországot választottad?

Kevesen jönnek Magyarországra, inkább USA-ba , Dél-Amerikába, Spanyolországba, egyszóval nyugatra. Nekünk Magyarország még mindig a “balkán”

Akik eddig Magyarországra jöttek, mind arról beszéltek, hogy milyen szép az ország, milyen sokan jönnek ide, kedvesek az emberek, ez egy különös és érdekes ország.

Mit hallottál a magyarokról, az országról?

Nem sokat. Nálunk nem sokat beszélnek az emberek erről az országról, az emberekről. Hallottam, hogy kedvesek az emberek, hogy napos ország, sokat süt a nap. Nálunk még él az a kép, hogy Magyarország egy kommunista, “keleti” ország.

Ehhez képest szerinted milyenek vagyunk?

Az emberek kedvessége azonnal bebizonyosodott számomra. Sokan nem értik, miért pont ebbe a kicsi, nem ismert, nehéz nyelvű országba jöttem, de most, hogy már tudok beszélni, a legtöbben kedvesek velem, és örülnek nekem, a “külföldinek”

Mi volt az első benyomás az érkezés után?

Először a repülőtéren –ami nagyon kicsi volt- rögtön rájöttem, hogy ez egy kicsi ország. Összevetve pl. a repülőteret a frankfurtival, ami egy kisebb magyar város nagyságával vetekszik J

A nyelv naaagyon nehéz volt, és nem értettem egy szót sem, hiszen teljesen más volt, mint az anyanyelvem. Németországban ha nem ismernek az emberek, nem beszélnek veled, kedvesek, de talán hidegebbek, több idő kell nekik. Könnyebb volt beszélni, illetve inkább kommunikálni, beszélni nem tudtam, de nagyon örültek nekem, közvetlenek voltak.

Mikor volt először honvágyad, hogyan kezelted?

Az első nap volt rossz, bár szerintem ez mindenkivel így van. Először, mikor rádöbbensz a családodnál, hogy 10 hónapa valódi családod nélkül… bár komolyabb honvágyam októberben volt, mert szeptemberben a figyelmem elterelődött a dolgokról, minden és mindenki új volt, de akkor rámszakadt minden. De feltaláltam magam, jártam úszni, magyarórákra, találkoztam a cserediák barátaimmal. Szerintem ha lekötöd magad, nincs is igazán honvágyad, hiszen nincs rá időd.

Milyenek voltak az ünnepek?

Kicsit furcsák voltak. A karácsony volt a legfurcsább, nagy családi ünnep, család stb. Jó volt, de eszembe jutott megint, hogy ez nem az igazi családom. De egy jó emlék lesz. Szülinapok, névnapok mindig viccesek voltak. Bárt az első nagyon fura volt szeptemberben , mert még nem éreztem magam igazán családtagnak, és nem tudtam, mit csinálnak, nem értettem a szokásokat.

Mit fogsz mesélni Magyarországról és a magyarokról, amikor hazamész?

Már nem keleti ország. Ez biztos. Már itt is minden új és modern. De a tipikus magyar kultúra népzenével, néptánccal megmaradt, és mivel ez nálunk nagyon nincs, a szívembe zártam. Erről biztos mesélni fogok.

Voltak-e problémáid, hogyan kezelted ezeket?

Volt. Nem nagy. Kis dolgok. Ha rossz napod van és nem beszélsz a problémáidról, azt hiszik baj van, de ha ők nem beszélnek veled, te hiszed ezt…ez néha rossz érzés. Később rájöttem, hogy a dolgok egyszerűbben megoldódnak, ha megbeszéled őket. És ez tényleg célravezető.

Milyen tanácsokat tudnál adni egy leendő cserediáknak?

Beszélj, beszélj, beszélj. Mindenkivel. Ha mondanak valamit figyelj, és működj együtt! Te nem egy kívülálló vagy, hanem egy családtag, és a család szabályai rád is vonatkoznak.

Mi az év tanulsága számodra?

Rájöttem, hogy a szüleim nélkül is tudok létezni. Erre büszke vagyok. De rájöttem, hogy milyen fontos a családom, és milyen fontos, hogy mindig van valaki aki segítő kezet nyújt.

Minden kultúra embereivel megtalálhatod a közös hangot.