Interjú Kaylyn Guettivel, amerikai cserediákkal

Kaylyn a 2008/2009-es tanévben volt cserediák Gödöllőn,majd később került Székesfehérvárra, ahol a Vasvári Pál Gimnázium tanulója lett.

Egy AFS-es búcsúesten sikerült vele beszélgetnem és feltennem pár kérdést az itt eltöltött egy évéről.

Mert Európáról és a nagyobb országokról is már sokat hallottam, de Magyarország ismeretlen volt számomra, ezért gondoltam, hogy jó lenne idejönni egy évre. Ezenkívül a népzene nagyon tetszik. Mielőtt visszamegyek Amerikába, egy táborba megyek,ahol hegedülni tanulok majd.

Igazából nem sokat. Csak a paprikáról és a gulyáslevesről hallottam. Úgy gondoltam, hogy ez egy furcsa ország, ahol mindenki vidám és szórakozott. De már úgy gondolom, hogy mindenki normális és barátságos.

Az, hogy mindenki sokat eszik, és az ételek nagyon nehezek. Illetve mindenki nagyon sokat dolgozik.

Első nap rögtön honvágyam volt. Megérkeztem és az ágyamban feküdtem és sírtam. Egy pár napig még iskola sem volt és az volt a baj, hogy a családom nem beszélt angolul, így nem tudtam magam megértetni. Pl:éhes voltam és nem tudtam, hogyan szóljak. De aztán később már jobban boldogultam.

Nálunk van hálaadás, ami itt nincs, és ezért otthon rendeztem egy kis hálaadási ünnepet finom vacsorával. A karácsony itt teljesen más. Nálunk mindennek megvan a maga rendje, hogy pl: hogyan néz ki a fa, hogy milyen sütit eszünk. A húsvét jó volt. Illetve a szülinap és a névnap tetszett a legjobban.

Biztosan nagyon sokat fogok mesélni és csak szépen lassan, hogy mindent el tudjak mondani. Gödöllő egy kicsit unalmasabb volt. Székesfehérváron jobban éreztem magam. A cserediákkal nagyon sokszor jártunk el ide-oda. És sok barátot szereztem.

Voltak, igen. Sajnos az első családommal annyira nem volt jó kapcsolatom. Korábban nem tudtam hogyan kezeljem őket. De most már tudom. Sokat beszélgettem másokkal, akik segítettek.

Milyen tanácsokat tudnál adni egy leendő cserediáknak? (Például nekem)

Mindenképpen jó lesz, bár néha nehéz. De sok tapasztalatot és élményt ad. Ismerkedj és szerezz sok barátod. Ne csak a cserediákokkal barátkozz, hanem az országbeliekkel is .Illetve ne gépezz sokat és ne unatkozz, mert akkor sokat gondolsz az otthonodra.

Megtanultam egy különleges nyelvet, a magyart. A személyiségem kialakult, független, önálló lettem.

Nekem nem. Szerintem nem egy nagyon nehéz nyelv. De lehet, hogy azért mert jó nyelvérzékem van. Néha volt olyan, hogy az angolt is elfelejtettem, máshogy használtam a kifejezéseketJ

Göde Bori

Voltak problémáid? Hogyan kezelted őket?

Mit fogsz mesélni Magyarországról és a magyarokról, amikor hazamész?

Milyenek voltak az ünnepek?

Mikor volt az első honvágyad? Ezt hogyan kezelted?

Mi volt az első benyomásod az érkezés után?

Mit hallottál Magyarországról és a magyarokról, mielőtt idejöttél? Ehhez képest milyenek vagyunk?

Miért pont Magyarországot választottad?